A „Jobb velünk a világ!” három évvel ezelőtt szokatlanságával, különlegességével került a vezető hírek közé. Mindenki meglepődött az ötleten, hogy azok kínálják fel segítségüket másoknak, akiket a világ fogyatékosnak, segítségre szorulóknak tart. Azóta a „Nemadomfel”-koncertek az őszi szezon részévé váltak, kialakult a közönség, és a támogatói kör is. Idén novemberben a megszokott jótékonysági koncert helyett már egy nagy közös ünnepet tartanak.
Mindez nagyon örvendetes. Mégis arra kell rámutatni, hogy a „Jobb velünk a világ!”-kezdeményezés mindig is nagyon radikális intézmény volt, és az is marad. Természete szerint nem tagozódhat be a rutin-koncertek közé, sem a rutin-jótékonykodásba. Mert ha van napjainkban forradalmi gondolat, akkor a „Nemadomfel” az, amely felfordítja a megszokott világot. Provokálja a kérdést: hogy jönnek ahhoz, hogy éppen ők akarnak adni más rászorulóknak? Gyámkodás helyett egyenrangúságukat hangsúlyozzák. Rámutatnak arra, hogy az emberség és az emberi méltóság mindenkiben ugyanaz. Hogy közös és azonos értékeink vannak, és ezeket megvalósítani nemcsak mindenkinek életfeladata, de az emberség kiteljesítésére mindenkinek azonos esélye van, függetlenül külső körülményeitől. Félszívvel végzett akadálymentesítés, és tolerancia-gyakorlatok ellenében egyszer csak megmutatják, hogy ők is birtokosai az igazi gazdagságnak.
A „Jobb velünk a világ!” pontosan azt az irányt mutatja, amely mentén meg kellene változnia a közgondolkodásnak. Nemcsak azzal, hogy nem adják fel, hanem azzal is, amit nem adnak fel. Az idei koncert bevételét kifejezetten egy nem kevésbé radikális másik gondolat megvalósítására fordítják. A környezetvédelemmel, klímaváltozással, fenntartható fejlődéssel foglalkozni ugyanis csak akkor van értelme, ha gyökeresen másként kezdünk gondolkodni arról, mit tartunk értéknek, és miért vagyunk felelősek. A gazdasági növekedésben és a fogyasztásban látni a legfőbb jót, és ezen belül csupán korrekciókat végrehajtani a környezet javára, hosszú távon biztos pusztulásba visz. Idén az önzetlenség és szeretet radikalizmusa találkozik a valódi fenntarthatóság gyökeres belső változást kívánó követelményével. Ezt valósítja meg a sérült emberek közösségi otthona, amelynek energia-ellátása nem terheli a környezetet.
Férjemmel együtt, és a minket megelőző elnöki házaspárokkal közösen szívből örülünk annak, hogy ezt a törekvést támogathatjuk. Szeretnénk, ha úgy, mint korábban, most is sokan, még többen meghallanák és megértenék, hogy ilyen lelkülettel lesz jobb velünk a világ!